Ha jól értem, olajfúró tornyot is tervező cégnél dolgozol? Interjú Bajnóczi Szófiával Hollandiáról

Kunszentmiklós, Hollandia és Szombathely között tényleg nagy a távolság, de a barátság összeköti az embereket. Bemutatom Szofit, aki többször is vendégeskedett már Szombathelyen, ismeri a Kőszegi-hegységet, és a közeli osztrák tavakat.

Kérlek, mutatkozz be, és mondd el, hogy mivel foglalkozol!

Sziasztok, Bajnóczi Szófia vagyok Kunszentmiklósról. A BME-n diplomáztam vízépítőmérnökként.

Szofi, hogy történt, hogy utolsó tanévben kimentél Hollandiába?

Igazából 2013-ban történt, hogy az akkori barátommal kiutaztunk Hollandiába, és én beleszerettem az országba, és akkor fel akartam hagyni az egyetemmel. Azután öt évre rá sikerült kijutnom, amikor az egyetemen elúszott az egész félévem. Akkor úgy voltam vele, hogy most vagy soha, most meg kell lépnem.

Szóval akkor a diplomafélévedben mentél ki. Akkor már csak a diploma dolgozatodat kellett írnod, de te úgy döntöttél, hogy ezt kintről is meg tudod írni? 

Úgy döntöttem, hogy nem is írom meg a diplomamunkámat. És akkor jött egy ötlet, hogy miért nem kérdezem meg, lehet-e távoktatásban vagy távsegítséggel megírni a szakdolgozatot. És így sikerült.

Értem. Szóval akkor kint megírtad, de hogy jutottál ki, erről is mesélj, légy szíves!

Nem tudtam, hogyan kéne kimenni, de tudtam, hogy Hollandiába szeretnék menni. És akkor jöttek ilyen témák, hogy bébiszitter vagy önkéntes. Beírtam a keresőbe, hogy Au Pair Hollandiában és az első link egy magyar nő Au Pair oldala volt. Emlékszem, a barátnőmmel ott tipródtunk, hogy akkor írjak-e neki. Végül írtam neki a Facebook-on, ő pedig válaszolt. És akkor beindult, hogy nem csak beszélni kell róla, hanem megtenni, és valósággá kreálni. Így találtam ezt a munkát, a családot és végül így jutottam ki.

Akkor itt a családok választanak ki téged egy önéletrajz szerűség által?

Igen, írnom kellett magamról egy beszámolót, hogy mit szeretek csinálni, mik a hobbijaim. A hollandiai családnak is van egy portfóliója, képekkel, házirenddel, vagyis napi programmal, napi beosztással, hogy mivel kell számolnom. Volt egy skype interjú, ott megismertük egymást egy picit jobban, megbeszéltük, hogy ki mit hogy szeretne, ki milyen, és aztán a végén mondták, hogy én jó leszek nekik. Utána intéztek nekem mindent, az Au Pair  ügynökség vette a repjegyet, biztosítást. A hollandiai szülőkkel aláírtam egy szerződést, ők zsebpénzt adtak nekem, napi 6 órát dolgoztam, a hétvégéim szabadok voltak. A hétvégéken utazhattam egész végig. De persze az első két hónapban nem mentem semerre, mert a szakdolgozatot írtam.

Milyen volt gyerekekre vigyázni és mellette szakdolgozatot írni? Összeegyeztethető?

Igen, nagyon rugalmas volt a család, és nagyon-nagyon hálás vagyok nekik, hogy minél több időt adtak nekem. Igazából én nem gyerekekre vigyáztam, így visszatekintve a végén azt kell, hogy mondjam, hogy jobb is. A hollandiai családnak szállodája, panziója van, ezért nekem kellett azt a feladatot ellátnom, hogy ha az anyuka nem ért rá, felvenni helyette a gyerekeket, az iskolából elvinni edzésre. Szóval, valójában én voltam a taxisofőr, meg a kiskukta, amit egyáltalán nem bántam meg, mind a kettőt imádtam és most is imádom. Nagyon segítőkészek voltak, és elengedtek bármerre. A kinti magyar konzulens tanárral is találkozhattam, ő is sokat segített, szóval nagyon partnerek voltak ebben a dologban.

Milyenek a holland gyerekek?

Az én két gyerekemre azt mondom, hogy normálisak voltak, de az átlag holland gyerekekre jellemző, hogy nagyon el vannak kapatva, el vannak kényeztetve, semmit nem kell csinálniuk, nagyon kényesek, mindentől óvva vannak. Olyan az egész holland életmód, mint egy használati utasítás. Mindent úgy kell csinálni, ahogy le van írva a használati útmutatóban: egy lépést jobbra, kettőt hátra, és akkor nem mennek átlósan, hanem követik, ami meg van írva. De beválik, mert végül is sikeresek, meg fejlődőek, csak nekem ez fura.

És minden ismerős családnál ezt tapasztaltad? Lehet, hogy az összes ilyen, vagy tegyük fel, csak a tiéd?

Az egyik ismerősöm szerint náluk az apukája azt mondta, hogy ha éhes vagy, akkor el lehet menni a boltba reggeliért. Szóval úgy tűnik, hogy az életre lettek nevelve. Az én esetemben viszont a gyerekek majd később fogják észrevenni, hogy mivel kell szembesülniük, hogy húúú, ez a való világ! Nekem kell mindent csinálni? Meg kellene találni a középutat.

Mit hiányoltál és hiányolsz itthonról a legjobban?

A barátaimat, a szüleimet, a 2016-os évet, ez így nálam berögzült, igazából a múltamat. Azért is jó kint maradni, mert tudom, hogy ha hazajövök, nem az vár rám, amit itt hagytam, mert mindenki már éli a saját életét. Viszont a barátok borzasztóan hiányoznak. A szülők is. És az ételek, amiket kint nem tudok megkapni.

Túró Rudi?

Túró Rudi, tejföl, túró, mák.

Egyébként hol laktál?

A családnál egy házban, ők farmon éltek. Körbevette a házat a csatorna négy oldalon. Mindenféle állataink voltak, volt disznónk, kecskénk, néha még bárányunk is, csirkéink, nyulaink. És most már Rotterdamban élek.

Találtál kint társaságot?

Igen találtam. Nagyon-nagyon kicsi a világ, és mindenhol belebotlottam magyarokba. Azt kell, hogy mondjam, hogy akaratomon kívül is több magyar ismerősöm van kint, mint holland. Pedig nyitott vagyok az emberekre, de a magyarokkal találom meg most is a közös hangot. Vannak holland ismerőseim is, de számomra a barátaim prioritást élveznek, 25 éves koromban nem arra gondolok, hogy még egy életre szóló barátságot kössek, mert ezek nekem már mind megvannak.

Ez nagyon szép. Mennyit jártál bringával?

Mindenhova bringával jártam. Amikor a családnál a gyerekeket vittem-hoztam, akkor autóval mentem. De ha a családtól, a farmról el kellett mennem bárhova, ha Goudába kellett bicikliznem, az egy 5-6 kilométeres táv, a Paradicsomban bicikliztem. Szóval mindenhova biciklivel jártam, járok, jár mindenki. Rotterdamban is biciklivel megyek mindenfelé, metróba, villamoshoz, közértbe, bármerre.

És akkor letelt az egy év. Utána úgy döntöttél, hogy kint maradsz. Hova sodort azóta az élet?

Úgy voltam vele, hogy Hollandia az építőmérnökök Kánaánja, mert, hogy víz van, építőmérnöki szinten is nagyon fejlettek, a Delfti Egyetem nagyon jó. Szóval jó országban vagyok, kár lenne elveszíteni a lehetőséget, azt, hogy nem próbálom meg, hogy keressek Hollandiában munkát. Eleinte azt mondtam, hogy ha nem is szakmában, de akkor is mindenképpen maradok Hollandiában. Azután megbeszéltem a családommal, hogy az egy év Au Pair-ség is már szakmán kívüli hóbort volt, most már mindenképpen a szakmában keressek állást, az jobban megéri. És aztán sikerült két céghez is felvételt nyernem. Az OffshoreWind Seaway7 céget választottam, ami számomra teljesen egy új világ volt, mert halvány lila gőzöm nem volt, hogy miről szól, és hogyan zajlik ott a munka. A közműtervezés, ami a másik munkalehetőség lett volna, az lett volna a könnyebbik út, de úgy voltam vele, hogy Magyarországon minden harmadik állás közműtervezéssel kapcsolatos, az Offshore-t meg otthon amúgy sem tudnám kipróbálni, ezért mondtam igent.

Tudnál egy kicsit beszélni erről, hogy mi is ez az OffshoreWind Seaway7 valójában?

Az Offshore a megújuló és nem megújuló energiaforrások kihasználásával foglalkozik, úgymint olajfúró tornyok létesítése a tengerre, vagy szélturbina parkok vagy farmok telepítése a tengerre, és akkor annak az energiáját juttatjuk szárazföldre.

Ti ezt tervezitek?

Amit tervezünk, az „seaway heavy lifting”, ami azt jelenti, hogy tengeri nehéz emelés. A tengeren a cölöpöt telepítjük, majd a több ezer tonnányi platformot a cölöpökre rátesszük, vagy a szélturbinát. Szóval mi megtervezzük az egész kivitelezést, az egész procedúrát az elejétől a végéig.

Ha jól értem, olajfúró tornyot is tervező cégnél dolgozol?

Nem teljesen, mert inkább szélenergiával, a tengerből és a tengeren lévő megújuló energiaforrás felhasználásának a tervezésével foglalkozik a cég. Vannak klienseink, ők legyártatják a platformot, mi azt készen kapjuk, mi csak rátesszük a hajónkra, amely olyan teherbírású, hogy képes akkora tömegű platformot daruval megfelelően felemelni, rátenni, mozgatni. Tehát amikor készen van a platform, megkapjuk, felvesszük a kikötőben, rátesszük a hajóra, kivisszük az előre letett cölöpökre, amiket ugyanígy kapunk a klienstől. Megadják a méreteket, a rajzokat, mi már a készen kapott „legót” mozgatjuk jobbra-balra. Megkapjuk a paramétereit, és azt illesztgetjük például, hogy hogyan fér rá a hajóra, mekkora kapacitású daruval kell felemelni.

Mik a feladataid?

Rajzolok, installáció telepítési rajzokat gyártok AutoCad-ben.

Albérletben laksz? Vannak szobatársaid?

Igen, albérletben. Mindenki tudja, hogy Hollandiában milyenek a lakások, többszintesek, picikék, keskenyek és én olyan lakásban lakom, olyan apartmanban, amelyben három szinten van hat szoba.

Van egy saját szobád, ahol elvagy. Milyen a kinti élet?

Nem mondom, hogy teljesen, de lényegesen más, mint itthon. Más az emberek mentalitása, türelme, segítőkészsége, sokkal empatikusabbak az emberek. Nem sietnek, nem idegeskednek. Minden megtörténik, nem fog összedőlni a világ, nyolc óra munka után hazamennek, nem forszíroznak téged a túlórára. Itt például nem azzal érvényesülsz, hogy minél több túlórát dolgozol, hanem hogy minél jobb vagy, és kiegyensúlyozott életed van. Egyszerűbbek, sportosak, sokkal inkább bennük van a késztetés, hogy csináljanak valamit és nem azért, mert le akarnak fogyni, hanem, mert az egészség a legfontosabb. Eleve tudatosabban étkeznek, tudatosabban élnek.

Gyakran jársz haza?

Tavaly, amíg Au Pair voltam, szerencsére minden második hónapban volt valami indok, amiért haza tudtam jönni, diplomamunka leadás, államvizsga, esküvő, karácsony, a nagymamám könyvbemutatója. Most viszont, mióta elkezdtem dolgozni, eltűntek a kéthavi indokok, de mindig keresek rá módot, hogy hazajöjjek. Vagy pedig a barátaim és a családom jönnek ki hozzám. És ez is teljesen jó.

Mit szólsz ahhoz, hogy legálisan hozzá lehet jutni ott kint a füves cigihez vagy sütihez?

Nagyon sokat szoktam erről beszélgetni a hollandokkal, magyarokkal, hogy mit gondolnak erről. Magamból kiindulva, én vagyok olyan dinka, hogy nekem nem kell semmilyen tudatmódosító, vagy bármilyen szer, hogy még viccesebb legyek. Nyilvánosan nem lehet szívni a füves cigit, ezért vannak a Cafféshop-ok, de láttam olyan esetet, hogy a kis gyerek mellettem ment a zebrán és három méterre tőlünk ott szívták a füves cigit. Nem szóltak érte a rendőrök, pedig ez illegális, de sokan nem tartják be.

Gondolkozol azon, hogy valamikor hazajössz vagy szeretnél kint maradni?

Úgy vagyok vele, hogy öt évet adtam magamnak. Van egy teóriám, hogy egy év nem elég. Szerintem mindenhol minimum két évet kell tölteni, azért kettőt, mert egy élmény nem élmény, két nyár, két ősz kell, mert akkor már nem új az időszak. Biztos, hogy kint szeretnék még egy évet maradni. Eddig azt mondtam, hogy szingliként nincs semmi, ami visszatartson. De ha lenne egy párkapcsolatom, az természetes, hogy befolyásolna abban, hogy merre és hogyan együtt. De ezt majd meghozza a jövő. Van rá persze esély és nem is kevés, hogy hazajöjjek egy idő után, mert minden álomba egyszer bele lehet unni, ha nem hoz már semmi újat.

Köszönöm ezt a csodálatos interjút, nagyon sok elgondolkodtató dolgot hallottam tőled. Visszavárunk.

About Engi Zsuzsa

A korlátlan információ használat korát éljük. Özönlenek ránk minden irányból, kéretlenül a hírek. Az olvasó felelőssége, hogy mit fogad be, a mienk, szerkesztőké pedig, hogy tárgyilagosan tényeket mutassunk be. A véleményezés jogát pedig átengedjük olvasóinknak.

View all posts by Engi Zsuzsa →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük