A pártfogó felügyelő, aki madártollal is fest: interjú Egedi Orsival, az akvarell technika varázslójával

Sztojka József és Egedi Orsolya közös kiállítással lép a közönség elé 2019. március 1-én a Büki Művelődési Házban. A kiállítás a Pillanatrablás címet viseli. 

Kérlek, mutatkozz be, és mondd el, hogy mivel foglalkozol.

Egedi Orsolya vagyok, 15 éve dolgozom pártfogó felügyelőként, a munkám során elítéltekkel foglalkozom, feladatunk a bűnismétlés kockázatának csökkentése az elkövető közösségben történő ellenőrzésével valamint hogy támogató tevékenységünkkel növeljük az elkövető társadalmi integrációjának esélyét.

Mióta foglalkozol rajzolással?

Körülbelül 5 évvel ezelőtt kezdtem el festeni, majd rajzolni.

Ezt tanultad vagy inkább hobbi?

Soha nem folytattam ilyen jellegű tanulmányokat, egyszerűen csak kellemes szabadidős tevékenységnek indult, hogy aztán egy mély és hatalmas szerelemmé alakuljon át.

Milyen technikákat alkalmazol?

Olajjal kezdtem festeni, majd jött a grafit, és végül az akvarellel kötöttünk barátságot. Kipróbáltam a szén, a pasztell technikákat is, volt, hogy tussal dolgoztam, de mindez arra volt jó, hogy az ember rájöjjön, melyik technika áll a legközelebb hozzá.

Részt vettél tanfolyamon vagy autodidakta módon, önfejlesztéssel jutottál el a mai tehetséged szintjére?

Nem vettem részt rajzos kurzusokon, autodidakta módon tanultam. Rengeteg segítséget kaptam a fejlődéshez a rajzos csoporttársaimtól, sok videót néztem, rengeteget beszélgettem olyan alkotókkal, akiknek a munkái közel állnak hozzám, valamint nagyon sokat kell gyakorolni, hogy fejlődést tudj elérni. A fejlődést érzékelheted, azt hogy tehetséges vagy-e, másoknak kell megállapítania.

Van valami saját technikád?

Nagyon sokat olvastam főleg az akvarellfestéssel kapcsolatban, számtalan extrém technikát magam is átvettem, úgyhogy sokszor meg is lepődnek, hogy milyen eszközöket használok, pl. tamponnal árnyékolok a grafitrajzoknál, de festettem már madártollal, vagy előszeretettel használok ökörepét az akvarellképeimhez, sót, érdekes mintázatú papírtörlőt, fogkefét különböző hatások eléréséhez, vagy gyöngyöket, madártollat, flittert az akvarellképeimhez.

Honnan veszed az ötleteket?

Gyakorlatilag a mindennapi életből. Bármi megihlet, fotók, színvilágok, ágyneműhuzat mintája, kávéházi szalvéta, graffiti, míves kapu, csatornaeresz mintája… bármi. Imádom a fekete fehér művészi fotókat, nagyon sok fotós oldalát követem, főleg akiknek a munkája életérzéseket, életképeket, ellesett pillanatot örökítenek meg. Egy idő után már azt veszed észre, hogy mindent úgy nézel, hogy ahhhh, ezt így rajzolnám, úgy festeném meg…

Mennyi idő alatt készül el egy alkotás?

Ez változó, az adott rajz nehézségtől és az alkalmazott technikától függ. Mivel dolgozom, ezért úgy érzem, a kívántnál sokkal kevesebb időt tudok alkotással tölteni. Van 20 perc alatt készült munkám, és van több nap alatt készült munkám is.

Mit érzel, amikor alkotsz?

Eufóriát. Leülök, és úgy érzem, egy más világba kerülök, az érzéseim hirtelen előtörnek az ujjaimból. Kikapcsol, megnyugtat…szeretem…

Melyik képedre vagy a legbüszkébb?

Több száz rajzom született. Mindegyiket szeretem, mert a rosszabbul sikerültek ösztönöztek arra, hogy fejlődjek. Mégis talán 5 db képem van, amitől soha nem válnék meg. Elég kritikus vagyok önmagammal szemben, nagyon ritkán érzem azt, hogy huhhh, ez most jól sikerült. Van kép, ami a születése körülményei miatt kedves számomra. Akkor vagyok a legbüszkébb, mikor más otthonában viszontlátom a munkámat, mikor pozitív visszajelzéseket kapok.

A családodban öröklődött a tehetség?

Mindkét testvérem rajzolt, szerintem tehetségesek is, de egyszerűen náluk nem történt meg az alkotással történő szerelembeesés. A gyermekeimet sem érintette meg, bár kihasználják minden előnyét annak, hogy én rajzolok…

Ez már nem az első kiállítás, jól tudom?

Egy éve ismertem meg 3 embert egy rajzos csoportban. Iszonyatosan sokat segítünk egymásnak, hiszem, hogy a fejlődésünk a többieknek is köszönhető. Tejesen más habitusú emberek vagyunk, sok-sok kilométerre élünk egymástól, de összetartozunk. Igazi mély barátság is kezdetét vette a közös munkával, így megalapítottuk a vicces kis alkotói közösségünket, a BAMM-ot Koller Szilvivel, Makár Írisszel és Sztojka Szocsó Józseffel. Imádom őket, tavaly végre megtörtént az első közös kiállításunk Nicken a Művelődési Házban.

Milyen visszajelzéseket kaptál az első kiállítás után?

A kiállítás után sok pozitív visszajelzést kaptunk remélem lesz még közös kiállításunk.

Hol láthatók a műveid, ha valaki meg szeretné tekinteni őket?

Az alábbi linkre kattintva megtekinthető: https://www.facebook.com/Egedi-Art-197714253894484/?ref=br_rs

Mondanál pár szót a jövőbeni terveidről?

Nem szeretek tervezni. Soha nem tartottam magam művésznek, örömrajzolónak titulálom magam. Amennyiben az tervnek minősül, hogy szeretnék még sokáig örömrajzolni, akkor ez a tervem…

Köszönöm az interjút!

About Engi Zsuzsa

A korlátlan információ használat korát éljük. Özönlenek ránk minden irányból, kéretlenül a hírek. Az olvasó felelőssége, hogy mit fogad be, a mienk, szerkesztőké pedig, hogy tárgyilagosan tényeket mutassunk be. A véleményezés jogát pedig átengedjük olvasóinknak.

View all posts by Engi Zsuzsa →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük